Relytéjes   utazás

-Keleten. A kéklő messzeségben vörösödött már  a Folyó partján kigyozó akácfa erdő felett az ég alja, mikor hangos füttyentésel indul el észak felé az öreg gőzmozdony a pálya udvar fénylő sinpárain. Pirosra festett küllős kerekeit  hatalmas gőzfelhő  árasztja el egy pillanat alatt, még azok  többször körbe pördülnek egyhelyben  a simára kopott sinpár tetején,  közben még  szikrákat  is pattogtattnak  a gőzfelhőbe. Mozdony   erőteljes  sóhajokkal vontattni kezdi a százhatvan utasszálító vagonját .

- Nem messze a vasút állomástól hosszó vashid ivel át  a kelt felé kanyarodó Folyó  felett.  Híd magasba  emelkedik a gyorsan rohnó Folyó hullámai felett, ezért  a teherszálitó halyók árbolcai sem  akadnak  meg  a félmétertől is vastagabb híd alsó vasvázában mikor tölle száz méterre levő kikötőbe  úsznak  alatta át a Folyó fodros hullámin.

- Magas a híd. Ezért jó hosszan  fokozatossan  emelkedik a töltés is mindkét végén a hidnak  melyekre  a sinpárakat is építették.

- Az emelkedőn  a mozdony kereki olykor  megcsúsznak . Közben az első kissebb kereki közé, mindkét oldalára szerelt gőzhengerből méterre is kicsap a fáradt forró gőz sugár, mely a töltés oldalára hajlot cserjéknek zöld leveleit  azzonal le is forralja. Sok volt  az utas. Ezért is kapcsoltak az állomáson száz utasszálító vagont és még hatvan teherszálító vasúti kocsit a kopott fekete szinű mozdony után.

-Kérdezte  is az idős ősz mozdonyvezetőt a vasútállomás főnöke indulás előtt.

-Uram! Biztos benne hogy a mozdonyja eltudja vontattni mind a százhatvan vagont Gigg várossába ezzel a rengeteg rakománnyal és az utassal?

                                                                                                               1

 

-Az ősz mozdonyvezető csak bólint.

-Hát nem sokkal idősebb a mozdony mint én!

-De még sosem hagyott cserbe! Pedig már sok utatt lejártunk együtt, esőben, fagyban. Biztos lehet főnök abban hogy most is elcsattogunk Gigg várossába. Nem először teszi meg ezt néhány száz kilómétert ez az öregmozdony. –vállaszolja büszkén   az idős öszhajú ember.

-Hangos csattogásal gördül fel a mozdony kerekeki a vashídon átfutó sinpárra.

-Dobj Zekk néhány lapát kőszenet a tűztérbe. Én addig csavarok el a gőzből kicsit! -kiáltja a mozdonyvezető, és közben mindkét kézzel belmarkol a tányér nagyságú szelep küllős kerekébe amit rögtön bal felé körbe is fordít kétszer.

-Nó így ni! Hídon vagyunk „öregfiú „ !  Még az kell hogy leszakítjuk magunk alatt ezt a nyavajás hidatt!-motyogja.

-Mozdony lassul. Gőzt sem fujja ki magából már oly mérgessen mit a sárkány a tüzet. És még a gőzfelhőben gördülő   kereki is barátságossaban  csattognak a hídon keresztül futó sinpáron mely már az égboltra kapaszkodó Nap sugaraiban csillognak. Zekk ekkor leteszi hátamögé a széndobáló lapátot, és leül  szembe az ösz hajú emberrel a mozdony kabinjában, azt is  a nyitott ablaknyílása elé. Kicsit helyezkedik még,  és később kidugja a kocos fejét az ablakon és   a híd felé pillantva megjegyzi. .

-Most futott keresztül a rámpán az utolsó teherkocsi  is.

-Jó hogy szóltál Zekk! Máskép efeledtem volna elköszönni Aba városától! – ugrik fel az ősz ember a vezetőnek szánt bőrrel bélelt mozdony kabinba épített  fémlábú   padocskáról  és rögtön jobb kezével meg is húzza kétszer egymás után a manóméter  mellet,  a láncon himbálódó körte alakú foggantyút ,

2

 

de  még a megszokott füttyszó visszhangjára várt addig a mutató ujjával megkopogtatja mind a három manóméter üveg lapocskájait is .

-Igy szokta ellenőrizni hogy nem-e akadt fel a gőznyomását mérő óra mutatója. Igaz csak egyszer felejtette el ellenőrözni azt is még legénykorában. Akkor nagy baj is történt!  Felakadt a manóméter mutatója! És néhány percig huszonött atmoszféra nyomást mutatott a harmadik gőz tartálya. Az volt a megengedett gőznyomás. De mivel a mutató felakadt , igy a fiatal mozdonyvezető  nem vette észre hogy túlnyomás uralkodta el magát a  gőz tartályba.

Egy pillanat kellet, és a  tólnyomástól megrepedt, rögtön a kémény hátamögött levő harmadik hevitett gőz tartálya. Borzasztó látvány volt ez számára. Még ma is látja azt, hogyan forrázza le a tartályból kiáromló gőz sugár a vasút mellé ültetett akácfákat húszméter hosszan, ráadásul még  sodorta is az agyonra főtt leveleit  százával   a magasba, mint ősszel a szél,  a száraz leveleket.  

-Ezt napot szeretnél elfeledni. De  minden erőlködésére még ma sem  sikerült kitörölni az emlékezetéből.

-Akkor is hajnalba indultak  Gigg várossába. Elhagyták  a hidat . Már a pusztán robogott a mozdony  teljes gőznyomásal , mikor egy fiatal anyuka belép a mozdony kabinjába nyocéves kisfiával. Zekk vezette őket  a szenes kocsi oldalára épített hídon keresztül.

 -Még  most is hallja az anyuka kadves hangját.

-Mozdony vezető bácsi! Ugye megengedi ennek a kisfiúnak hogy nézelődjön itt a mozdonyba?

– kérdezdezte símogatva   kisfia barna göndör  haját   szégyenlősen   a jó vágású anyuka . Az öszhajú ember akkor még  legény volt. Végig futott az anyuka derekán  tekintete, utánna  óvatossan az ablakhoz vezette a kiváncsi fiút.

                                                                                                                 3

Rögtön   mesélni is kezdte  a mozdony működését,  Addig  az ifjú Zekk, a kisfiú anyukát saját halyére ültette

-No dobok már néhány lapáttal a tűzre! – mondta  a padon helyezkadő anyukának.   Néhány lapát szénből Zekk jóval többet dobott  a tűztérbe. Talán a fiatal anyukának akarta meg mutatni azt, hogy, hogyan feszülnek kar izmai mikor a szén rakásba tolja a lapátot.

-Tűz lángra kapot! Erőteljesebben forralta a vizett is. Közben a gőz nyomása is egyre  jobban emelkedett.

-Nézd csak fiam, ez az órák mutatja, itt mutassa  hogy mekkora nyomások uralkodnak  a  gőz tartályokban! – épp hogy kimondta, mikor  fülsüketítő sipítás nyomja el a mozdony zakatolását. 

-Ja Istenem! Kirepedt az egyik gőztartály Zekk! – kiáltja mozdoynvezető , és már is az anyuka ölébe löki a kisfiút.

-Zekk ! A biztonsági szelepeket kinyitni mert felrobbanunk! – üvölti , közben  ő elkapja a szelepek kereki közül az egyiket, amit gyorsan teker is jobbra.  

-Gyereünk nyitogasd már őket Zekk!- kiáltozta torka szakadtából.

-A biztonsági szelepek sorra nyiltak.  A mozdony kereki között a slipperfákra üvöltve csap ki a felhevült gőzsugár, mely őkölnyi köveket sodort magával, majd fekhővé alakul és pillanatok alatt   teljesen  el is nyeli  a tízméter hosszú mozdonyt . Ez allat  ifjú mozdonyvezető teljes erejével magafelé rántotta a fékező kart is, hogy a vagonok kerekinek fékező tartályába is tóduljon gőz, ezzel is elősegítve azt  hogy a túlnyomás gyorsabban leessen  a mozdony gőz feljesztőjében. A vonat szerelvény összes kerekei egy  pillant alatt a mozdonyéval eggyüt csikorogni kezdtek   a sinen . Nyolcvan métert csuszott az egész szerelvény mire végre meg tudott állni.

4

 

Oldal: relytéjes utazás
ember szabású robotok - © 2008 - 2025 - robotnok.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat