Utazás a jövőbe
-Egy pillantást vetek a karórámra. Pontossan nulla óra, és tíz perc volt. Hold mint miden éjszaka , most is ontotta a kékes fényét. Baglyak az erdőben kitartóan huhogtak. De a tücskök sem maradtak le. Körülöttem ők is ezrével ciripeltek. Én csak ülök a kis tábor tűz előtt és Holdat figyelem kitartóan. Közben azon gondolkodok hogy valójába mért is van a Földünknek egy kisérő holdja. Mi lenne, vagyis milyen világ uralkodna a Földönkön ha a Hold nem kerülgetné a Földünket? Csak képzelődni tudtam. -Nem lenne dagály, apály, no meg minden éjszaka vak sötét is lenne-
-Gondolataimat a nagy esemény előjelei szakították meg. Csillagoktól ragyogó keleit égbolton mint csillagszóró ugy szökkentek a szivárvány színeivel biró szikrák szerte, közben halk mély moraly olvad a riadt Bagylak huhogásába.
-Nyillik a Portál! -kiáltok fel ámulva-
-Nem messze tőllem a Folyó mentén, föld alalatti titkos laboratiriumba dolgozó tudósok évente többször megnyitják az idő kapunak ötös portálát a jövőbe. De ! Az nem tudják hogy nem csak a kiszemelt önkénest küldhetnek a -háromezer négyszáz hatvankettes évbe- hanem a portál megnyitásához közel tartózkodókat is. Én is véletlenül jöttem erre rá. Múltkor itt picéztem éjfél után és majdnem elkapott a portál örvénye engemet is. Szabályossan felkapott a csónakomból és a Folyó vize felett pörögetett néhány percet mire bele zuhantam a vizbe. Nem lehet elmondni hogy mit láttam, és mit éreztem még pörögtem a víz felett néhány méterre a magasban. Hangos bugást hallottam, rengeteg pattogó lila színü szikrákat, melyek villám gyorsan örvénylettek körülöttem. Fájdalmat nem érzeztem, de a testemet pihe könnyűnek éreztem. Nem tudom hogy mért , de néhány perc múlva a portál örvénye kidobott az örvényéből és a vízbe pottyantam. De most a titkos laborhoz elég közel vagyok. Talán húsz lépésre. Ha portál elkap mint mútkor akkor biztos hogy nem fog kielyteni és a meghatározott időbe visz majd az önkéntes fickoval együtt.