—Száz hatodik Földi nap utazok egyedül a Mars felé, vagyis elébe. Még, nagyából négy millió és néhány száz kilométer száguldás az űrbe, és ha minden rendbe lesz az űrhalyóval, ami egyébként egy légkör generátorgyár és űrhalyó is, akkor landolni fogok a Mars felszínére. Minden napos munkáim után a társalgó helységben töltöm a szabad időmet, ami nem nagyobb egy megszokot Földi lakás ebédlőjétől. Egyedül én vagyok élő ember az űr halyóban. Még sok Földi napot kell hogy ki birjak magányosan. Ezért . Eldöntöm hogy felébresztem Eszmi robot nőt. Úgy tudatták velem hogy rendkívül magas intelegenciával látták el, és megtévesztésig hasonlít egy élő nőre. Eszmi. Képes az űrhalyó irányitására is ha rá bízom. Például. Ha velem történne valami baj és nem lennék képes elvégezni a mindennapos feladataimat akkor Eszmi helyettesít majd. De rendkívül alkalmas beszélgetésre is. Néhány ezer témáról is tud beszélni. Többek között ezt is elmondta az űrhalyó, Sziszi névre hallgató anya számítógépe Eszmi- ről.
—Sziszi! Szeretném működésbe hozni Eszmi robotot! —kérem meg a számítógépet—
—A szabályzat szerint bármikor felébreszthetem Eszmi mesterséges női lényt. —válaszolja Sziszi gépies női hangján—
—Felébreszteni Eszmit? —lepődök meg—
—Igen! Felébresztem őt. Meny az hármas kamrába és ott benn helyezd magad kényelembe és várakozá még Eszmi fel nem ébred.
—Rendbe. Válaszolom és már is a hármas kamrába sietek. Voltam már a kamrába többször. Eszmit bámultam ahogy egy átlátszó szarkofágban fekszik mozdulatlanul. Elképesztően szép arcát és testét Eszminek világos kék köd fedte, és ráadásul minden idomát a fehér testéhez tapadó kezes –lábas ruha még vonzóbbá is varázsolta.
1
—Tudtam hogy Eszmi a ruhája alatt fém és műanyagból alkotott test bújik meg, de attól eltekintve mégis vonzó nő, vagyis mesterséges lény volt Eszmi. Egy órányit ültem és csak gyönyörködtem a mesterséges nő lénybe, vagyis Eszmibe aki épp kinyitja a szemeit. Ugyan abban a pillanatban a szarkofág teteje is félre csuszik és a világos kék köd is egy pillanat alatt eltőnik. Eszmi felül a szarkofágban. Felvoltak akadva a csillogó fekete szemei, de néhány pillanat múlva tökéletesen pislogott és közben felém is fordult.
—Szia Eszmi vagyok! Téged hogy hívnak? —kérdezi bársonyos hangon miközben fekete válláig érő haját igazgatta.
—Rój –nak szólíthatsz . És én vagyok az útitársad a Mars bolygóra. —válaszolom—
—Rój. Szép neved van. —mosolyog rám Eszmi és kijön a szarkofágból.
—Tudom hogy az útitársam vagy, és azt is tudom hogy utazunk a Mars bolygóra. A nevedet is tudtam , de csak illemből kérdeztem meg. 2
—Tudtad a nevem? És azt is tudtad hogy a Mars bolygóra utazúnk?
—Igen tutom hogy a Marsra utazunk és hogy légkör gyárat viszünk magunkal, és feladatunk az hogy landolás tán a Mars felszínén üzembe helyezzük.
—Nagyon kezdtem unatkozni, és ezért megkértem Sziszi anya számítógépet hogy ébresztjen fel. Mond idáig valóban aludtál?
—Jol gondolod rój. Aludtam. De mostmár ébren vagyok és közösen végezzük el majd a mindennapos munkáid itt az űrhalyóban, meg ezen túl nem is fogsz unatkozni sem, mert én rengeteg témáról tudok beszélni.—magyarázza Eszmi és körbefordul előttem kétszer—
—Nos? Hogy tetszik a kezes-lábas ruhám?
—Szép vagy ebben a ruhádban is, de nekem sokkal vonzóbb lennél ha pólo és szoknyába volnál.—jegyzem meg és intek Eszminek hogy kövessen a társalgó helységbe—
—Eszmi követ. De még be sem léptem a társalgóba, mikor Eszmi megtorpan.
—Foglal helyet az asztal elött. Én elmegyek és hozok neked vacsorát. Marhapörkölt jó lesz? —kérdezi kedves hangon és már indul is az élelem raktár felé—
—Különos lény ez az Eszmi. Volt már néhány robot modellel dolgom, de Eszmi felül múlja őket. Tizen két óránként eszek. Eszmi az ébredése után már tudja hogy nekem ennem kell. Ráadásul még a kedvenc ételemet is ajálja fel! Kényelmesen elhelyezkedek az asztal előt és Izgatottan várom Eszmit. Négy hónappal az indulásom előtt az a hír járta be a nettet hogy a Mars bolygó egyik kráterába a robot feldreítő jármő talált egy földön kívüli jókora űrhalyó roncsát és abban a roncsba fel is fedezet egy jól záródó fekete szinű dobozt melyben világos kék színű pulzáló, ember agyára emlékeztető plazma volt behelyezve légmentesen. Több évig vizsgálták a tudosok a relytéjes plazmát.
3
Nem tudták kimutatni hogy élő szervezet, de azt sem hogy digitális. De a szüntelet vizsgálatok után be bizonyosodott hogy memoria tároló tulajdonsága van, és adatokat is fel tud dolgozni. Úgy mondták hogy egy elképesztő mesterséges intelegencia melyet működésbe kellene hozni. Persze ez hír kacsa is lehet , ami elképzelhető is. Ugyan is kell a netten is a bomba szenzáció! lehet. De ki tugya? A tudósok örökké titkolóznak. De lehet hogy Eszmi tud valamit erről a Marson talált világos kék pulzálo plazmáról. El is döntöm hogy mihánt meg érkezik Eszmi a vacsorámmal meg is kérdezem tőlle.
—Itt a vacsorád Rój! —lép be Eszmi tálcával a kezében, s rajta a műanyag edénybe a marha pörköltel.
—Köszönöm Eszmi.
—Tessék vacsorázzál. —mondja csábító hangon majd körbe fordul egyszer az asztal előtt.
—Eszmi fehér pólót huzott fel mely kihangsulyozta mesterséges dús kebleit és fél combjait eltakaró sötétkék csípőjéhez tapadó szoknyát.
—Így vonzónak találsz? —kérdezi és még egyszer körbe fordul előttem. Annyira meglepődtem Eszmin, hogy csak most figyeltem fel arra hogy szoknyája jobb oldalt tenyér hosszat fel volt vágva. És ahogy körbe perdült ujból, jobb combja fel is csillant a társalgót kitöltő fehér fényben. Jól tudtam hogy formás combjait mű bőr fedi, de attól eltekintve mégis csodálatosak, és vonzóak voltak.
—Nem eszel? Talán mást kívánsz vacsorázni?
—De igen éhes vagyok, és nem kívánok más ételt. Csak tudod, Eszmi bámultalak téged.— ismerem be neki szégyenlősen—
—Örülök hogy tetszem neked. Beismerem neked Rój, hogy én sem éreztem magam jól abban a kezes-lábas ruhába. Túl férfias. Én meg nő vagyok. Érted ugye?
—Hát,,, értem meg nem is.
4