ember szabású robotok

                         PIROS KÖD ÉS A FÖLDILÉNY                              

-Gömb alakúr formálódik a piros köd. Nem sokkal kisebb gömbé mint a Hold.  Még Föld és a Nap között lebeg a jéghideg űrben. Nem fontos neki  a Nap melege. Nem is azért lebeg még ott a Nap közelében hogy  magába szippantja annak  forró sugarait.  Más célja  volt.  Váratlanul saját tengelye körül kezd pörögni azután egyből, irgalmatlan nagy sebbességgel a Jupiter bolygó felé száguld a sötét dermesztő világűrben.  Épp hogy elsuhan a Jupiter bolygó mellet irányt valtoztat és a Galakszis ismeretlen pontja felé rohan elképeztő sebbeséggek. Nem szokott sietni.  Bárhová is a tartott idáig,  semmiről  sem maradt. Ezt jól tudja a piros köd. Még saját tengelye körül sem pörög gyorsabban, ha bár tehetné.   De mégis  

e pillanatban növelni kezdi a sebességét és gyorsabban is kezd pörögni.  Közben  szikla szilárdé változtattja felszínét, melyen a  kisebb- nagyobb  meteorkővek, homokszem nagyságúra mállanak  mikor a felszínébe csapódnak.

Ő nem sérül. Bár mekkora meteorkővel is ütközik. De már a belsejében féltve örzött gyenge lény, az már porá zúzódna.  Az csak

1

egy lény az ő számára. Mely egy szempillantás alatt csontá fagyna a dermesztő hideg világűrben ha ő nem melegítené. 

-Gongyát kell viselnie annak a   gyenge és törékeny lénynek, kit a Föld nevű bolygóról rabolt el.  Igaz sokszor szólidgatta azt a földi lényt. Kérte  is hogy mennyen vele, de az, őt nem hallotta. Ezért nem is tehetet mást. Mint egy Földi sas, a patkányra.  Hirtelen lecsapot arra az érdekes földi lénnyre ki ott a mezőn mozgott ide –oda. Mikor a láthatatlan markába kapta azonnal gondossan  a beselyébe  helyezte és  számára lélegezhető levegőt biztosított és meleget is, mert ezek nélkül az a  törékeny kis buta földi lény biztos elpusztul.

-Föld nevű bolygó már tízszer is megkerüli a saját anya bolygóját,  a Napot. Piros köd még mindég őrült sebességel száguld a sötét űrben.  Távol van már Ő a Föld nevű bolygótól és annak a központi csillagajától a Naptól, mert már az is mint   egy parányi csillag úgy pislog a többi csillagok között,  és  fénye egyre csak

2

tompul majd később   elnyeli a sőtétség.

-De a piros köd csak akkor lasít mikor előtte az ezernyi ragyogó csillag között ragyogni kezd    egy hatalmas csillag, épp olyan mint a Föld nevű bolygónak a  központi csillagja a Nap. Egésszen lelessulva  száguld be az idegen naprendszerbe, melynek központi csillagát a Napot megkerüli és csak az után választja ki annak, egyik Földhöz hasonló, de jóval nagyobb  bolygóját. Huszadára  összezsugorítva önmagát, és mint a lehelet úgy erszkedik le  a bolygó, egyik  hatalmas rétje közepére. Néhány pillanatig még pörög ott egyhelyben, majd mint, egy anya a polyás gyermekét, ahogy fektetini szokta a gyerekágyba, épp ő is úgy fekteti le a térd magas illatos zöld fűbe a földi lényt. Nagy kincs volt neki ez a törékeny, buta  földilény. Ezen a bolygón nincs effajta lény, de nem csak ezen a bolygón, hanem még a szomszédos bolygókon sincs. Vigyáznia kell most rá. Ezért laposra is formálja magát azonnal és egy lépésre a földilénytől puhán, a magas fűpázsitra  tapad. Nem merítette ki az irgalmatlan   nagy távolság.    Ő nem

                                                                                                        3

fárad.     Az imént lerohant távolság neki,  csak egy ugrás volt. Vagy még annyi sem. De a földilény számára ez a távolság , az elképzelhetetlen nagy távolság lenne. 

A  Földiek.  Talán sosem tudnak ekkora távolságra utazni. Az ő részükre ekkora távolság az lehetetlen.  Több fényévre fekszik  most egy  földilény egy bolygó felszínén, mely nagy pontossággal kering a központi csallagja körül a többi szomszédos bolygókkal együtt. Egy olyan  bolygón fekszik melyen nem él Földi-hez hasonló  lény sem  állat. Ő maga az egyetlen  lakósa most ennek a bolygónak melynek még neve sincs.

-Piros köd ott lebeg mellete és őt   figyli mint  egy Földi- ember, egy különös  bogarat. Földi lény nem mozdul. Ő még kommába van. Talán még had pihennyen?- gondolja a piros köd, -vagy felébresszem? –ha felébresztem ? –hogy fog viselkedni?- biztos örjöngeni fog! –talán el is pusztul?- futnak a piros köd gondolatai.

Mégis úgy dönt hogy, felébreszti. Könnyedén a földilény egész testére  tapad. Lágyan gomolyog körülötte, majd halk méh zümmögése

4

 mint szellő fut szét a réten, közeben a földilény megmozdul. Egy szempillantás múlva már ki is nyitja mindkét szemeit, épp nagyot  lélegez, mikor rátör a szűnni nemakaró eröss köhögés. Nem volt szennyezett a bolygón a levegője. Épp olyan levegőt szívott be most is a tüdejében mint a amit  Földön lélekzett idáig.  -mia baja!? –rohan át a gondolat a piros ködben. De egy pillanat után már rá is jött a földilény köhögése titkára.

 -Igen- igen,,,, itt sokkal tisztáb a levegő mint a Föld nevű bolygón. Azért remeg ennyire a mellkasa!  Vagyis köhög.

-Hol vagyok!?- nyögi ki a földilény és  megpróbál talpra állni. Lábai még gyengék. Hosszan volt hibbernációban, és ráaadásul még  a bolygó mágneses tere is kissé még erős neki.

-Majd megszokja. - gondolja a piros köd.

-Hol vagyok!? – nyögi ki újból a földi lény, és most összeszedi az össz erelyét és talpra áll. Közben a köhögési rohama is eltávozik.

-Hihetetlen! Ámodok!? Miféle helyen vagyok!? Ez egy nagy rét. Ott a távolban magas hegyek környeskörül. Itt jobbról megnem

                                                                                                       5

messze tőllem hatalmas tó melyenek hullámjai táncoltassák ennek  a fura napnak a sugarait ami itt a fejem felettem ragyog. De ez meg mi!? A,,,, Naptól kissé keletre a Hold!? Nem! Dehogy  is Hod! Nem is hasonlít rá! Innen látom a felszínén   azokat  a sok füstölő vulkonokat melyk közül épp most egy löveli magasba a lávát! Ez nem lehet a  Hold! Tök biztos hogy  egy idegen bolygó!- makogja  a földilény és tekintetét a körülötte hömpölygő piros ködre szegezi.

-Piros köd!?- ámul el néhány pillanatig. Késöbb tétován kilépked a derekáig érő piros ködből. Még néhány pillanatig azo tűnödik- hogy lehet a ködnek piros színe-, de később arra gondol hogy még mindég álmodik és ott az álomba a köd lehet bármilyen színű is. De váratlanul rátör a flélelem. Ez azonnal fel is ébreszti az álom érzetéből.

-Innom kell! Ha nem iszom azonnal vizet. Tán?  Szomjan is  halok!- makogja és a hatalmas tó felé siet. Úgy érzi a tó partján hogy azonnal kiissza a tó össsz vizét. Neki is térbetül és kétmarkát összeszorítva úgy merít  a tó vizéből és emeli egymás után a

6

kristály  tiszta vizet a  szájához.

-Most már látom hogy nem álmodom! De mégis hol lehetek?!

Életemben még sosem láttam ekkora rétett, és a Nap is nagyon fura. Naracssárgán izzik az égbolton. De az a hold, vagy mia fene is az ott melette? Az meg hogy kerül oda? – makogja tovább a földilény és riadtan szegezi tekintetét a lassan feléje  közeledő pirosködre.

-Bármerre is lépked a piros köd mindég feléje hömpölyög a zöld pázsit felet.

-Ez a köd  engem követ! Ez lehetetlen! Ilyen nincs!- kiáltja és arébb fut néhány lépésnyire a köd elől. Alig fordult hátra, a piros köd már ott lebeget a lábai előtt derék magasságban

-Hagy mán békivel legalább te köd! Mért követsz? Jaj ,,,, én meg vagyok buggyanva! Beszélek ezzel a fura piros köddel!- legyint nagyot a földilény.

-Megbuggyanva? – kérdezi egy hang.

-A földilény körbefordul. Egyszer, utánna többször is  és mivel senkit sem lát a közelében a ködfelé fordul. Mindha arrol hallotta

                                                                                                       7

volna az előbb elhangzott hagot.

-Kibeszél!? – kiáltja is azonnal  remegő hangon.

-Én. Az akit te földilény, piros ködnek nevezel.

-Te köd!? Beszélsz!?- ámul el a földilény és jobb kezét a ködbe szúrja. Majd mintha a   folyó vizébe lenne a keze ide-oda evez vele.

-Még hogy te beszélsz piros köd? Úgyan már! Én csak képzelődök.

-Nem képzelödsz földilény. Én beszélek. Hiszed vagy nem? Az a köd,  ami most itt előted fekszik a fűpázsiton.

-Ez nem igaz! Megbuggyntam! Hallom a piros ködött beszélni!? – kiáltja a földilény és tédre rogy.

-Megboggyantál?

-Igen! Megőrültem! –kiáltja s földilény . Elakar futni, de abban a pillanatban a piros köd az egész testét elnyeli.

-Héééé, engegy el! –nyög fel a földilény, közben minden erejét előkotorja hogy kiszabaduljon a köd szorításából.

-Elengedlek ha nem hadonászol azokkal a csápjaiddal.

-Nekem nincsennek csápjaim! Hanem kezem és lábam. Meg nem

8

vagyok földilény! Hanem! Ember! Hallod? – kiáltozza a földilény

és mivel belátja hogy nem tud  szabadulni  a piros köd szorításátol. Nem erölködik tovább. 

-Elengedlek földilény, ha meg ígérd meg hogy többé nem akarsz elfutni.

-Engedj! Mondtam hogy nem vagyok földilény! Hanem egy ember!

-Értelek. Ezentúl embernek szólítalak. És nem fogom többé kezed és lábaidat csápoknak sem nevezni. Igéri a piros köd és abban a pillanatban szétfoszlik az ember testéről. Az ember fellélegzi. Egy lépést lép csak hátra. Újból körbefordul. Mindha azt akarná leellenérözni hogy nincs-e valaki közelben. Senkit sem lát. Néhány pillanatig még pislog a narancs sárga színében izzó Napra, és csak az után fordul a piros köd felé.

-Itt lebegsz előttem. Egyszer egész nagyra tarjedsz, majd egy pillanat múlva már  akkorára zsugorosdsz majdnem mint én.

-Mond!? Kivagy te? És hogyan tudsz velem beszélni. Meg mit akarsz tőllem. És a végén szeretném már tudni hogy én most hol is

                                                                                                         9

vagyok!?

-Hogy én ki vagyok?-kezdi a piros köd. –hiába is mondanám.

Te ember úgysem értenéd  meg. Ezét erre a kérdésedre most nem válaszolok. De arra már  válaszolok.  Én nem beszélek  úgy ahogy te beszélsz ember. Én a te agyaddal beszélek.  Te agyad regisztlájja a tőllem küldött adatokat és azt a te agyad, a te emberi hangodra formálja és úgy kerül a tudatotba, amit te emberi hangként hallasz.  Érted?

-Nem! –rázza a fejét az ember, és közben a fejét kezdi  símogatni mind két kezével. 

-Még a fejem is belefájdul . Biztos kezdek teljessen megőrülni.

-Majd idővel megérted. Hidd el és még az agyad sem fog fájni. –nyugtatja a pirosköd miközben ő emeberi alakra formálja magát. Az ember saját magát látja pirosköd formájában. Mintdha csak ő

10

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat