ember szabású robotok

                                Holtak világa

— Néhány  éve gyalogol a már a férfi. Egymás után hadja maga mögött a felperzselt falvakat, melyeket keresztül–kasul  körbe is járta , abban a reménybe hogy talál élelmet, vagy ivóvizet, de  egy faluban sem találkozott élő emberel, csak állatok és emberek csontvázával, meg kifosztott düledező épületekkel.

A megsérült boltok helységében  sem volt már élelem, de annál több ember csontváza hevert a felforgatott polcok között.

A napokban döntötte el hogy már nem is reménykedik többé abban hogy élő emberrel találkozik, meg abban sem , hogy valamelyik faluba talál élelmet. Minden élelem ami volt a falukban, azt néhány éve elhordták az atom háború túlélői.

—De hol vannak a túlélők?—fordul meg ez a kérdés a fejébe—Túl élők? Á,,, lehet hogy már ők sem élnek. Elfogyott az élelem, ivóvíz is csak néhol található. Szerintem ha vannak is még túlélők, akkor nagyon kevesen lehetnek, és már nem emberhez méltóan élnek. Inkább mint valami szörnyek mint emberek. Jobb is ha nem találkozok egy emberrel sem. De én hogy maradtam meg normálisnak? Vagy én sem vagyok már normális? Talán még normális vagyok mert nem lettem kanibál! — mongya fenhangon, és közben az előtte fekvő romba lökött falura szegezi a tekintetét.

—Hm, ha idáig egy faluban sem találkoztam élő emberrel, az nem jelenti azt, hogy az előttem lévő felperzselt faluba is csak emberek  csontvázaival  fogok találkozni! —gondolja és a sorozatlövő puskáját csőre tölti

— Van még egy tár tölténye. Töltényeket is jó volna találni! Igaz emberek még nem támadtak rá, de kóbor kutyák tucattyát kellet lelövöldöznie hogy szét ne marcangolják élve. Megáll az úttest közepén. Tekintete, jobbról tőle az árokba borult rozsdásodó harckocsira szegezi.

—Lehet van a puskámba való töltény a roncs belsejébe—

—De nem talált  töltény,  csak a  két katona csontvázát ahogy azok vicsorogtak rá.

—Sajnálom fiúk. Nektek ebben a harckocsiba kellet meghalnotok.

—mondja és kimászik a harckocsiból—

— A felperzselt falura pislog újból. Úgy dönt hogy , megvárja Hogy be sötétedjen és akkor megy be a faluba. Rögtön le is ült a harckocsi első kereke mellé és a falura szegezi a szemeit. Órákat figyeli a falut.  

                                                  1

—De semmi emberre utaló mozgás nem vett észre a rommá lökött faluban. Még  felszálló füst oszlopot sem, ami embere jelenlétét árulná el.

—Tehát a faluba is csak holtak vannak, vagyis ember csontvázai heverhetnek  szerte az omladozó épületek között, de azért még ki éhezett kóbor kutyák lézenghetnek falkákba a romok között. — jegyzi meg fennhangon—        

—Jól tudja  azt! Hogy a  kóbor  kutyák nagyobb veszélyt jelentenek neki,  mint egy tucat ember. Nagyon óvatosnak kell lennie és időbe is  kell észre venni a kutya falkát, és akkor minél hamarább jól messzire eltávolodni  a közelükből.  Ezért türelmesen ül a jármű kerekének támaszkodva. Nap lassan, nyugaton, a kéklő messzeségben eltűnik az égboltról. Még néhány óra és feljön keleten a Hold. Férfi a Holdat szeretné már látni. A Hold, az elfogja árulni ha a félhomályban megbúvó faluba van egy falka kóbor kutya, mert  a kutyák  többnyire hangos vonítással szokták üdvözlik a fényes Holdat. Talán egy óra, vagy kettő és az égboltra kapaszkodik a Hold, és fényével be világítja majd az ijesztően siralmas tájat a férfi napbarnított arcával együtt.  Mozdulatlanul ül a férfi. Nem ideges. Nem is retteg a beköszöntő éjszakától. Nem ez lesz neki az első éjszakája a tönkre ment világban. A félelem már távol járt tőle, ezért   helyet kapott a lelkében  az óvatosság.

— Végre látom már a Holdat , egy félórára, ha vannak kóbor kutyák a falu düledező falai között akkor el is kezdenek majd vonítani— jegyzi meg és most még jobban a falura figyel, melyet a Hold fénye be is világít mint egy hatalmas reflektor.  A férfit még az érdekli, hogy  itt-ott a falu lerombolt falai között fel-e fog  villanni a egy-egy tábor tűz fénye. Ha igen, akkor emberek élnek a falu düledező falai között. De azt sem szabad elfeledni hogy egy kóborló ember, vagy ember csoport vert tanyát egy éjszakára a faluba és ők valahol falak mögött gyújtottak tüzet hogy annak fényét ne lehessen észre venni nagyobb távolságról. Tehát az emberek által fenn álló veszély az még mindég létezhet. Vár még a férfi jármű kerekének támasztva hátát. Talán azon gondolkodik hogy egyáltalán be –e gyalogoljon a rommá lökött faluba vagy kerülje el messzire? De fogytába a puskájába való töltények, vize is csak egy napra van még a derékszíjára akasztott kulacsába, no meg élelmi is csak hogy van mutatóba. Ezért  mégis bekell mennie a faluba. Megeshet hogy  talál valami élelmet vagy épp golyókat a puskájába. Kis gondolkodás után talpra áll, és lövésre készen tartva a puskáját indul is az országút bal szélén a falu felé.

                                                      2

-Már csak húsz lépésre volt az első falusi házra  emlékeztető házikóhoz , mikor megtorpant. Mintha léptek zaját hallotta volna. Úgy áll az út szélén mint egy földbe vert vastag karó.

Nem mozdult néhány pillanatig, vár. De nem is ismétlődött meg az imént hallott lépteknek  vélt zaja. —Talán patkány- Gondolja és még óvatosabban közeledik az előtte lévő ház felé, melynek a romboló erő teljesen le söpörte a tetőzetét, és mindegyik ablakjának üvegtábláját betörte. Sötét volt. De a férfi egészen jól látta hogy az atombomba hőhulláma teljesen felpörkölte a ház tetőzetét, falait, vagyis mindent felgyújtott a házon és környéken, épp úgy mint  az egész faluba ami csak éghetett.    És csak az után tombolt a végig a falun a romboló ereje a bombának. Aki nem halt bele a hő hullámba, azokat a romboló erő ölte meg, De ha mégis ezek után is valaki életbe maradt azokkal az erős sugárzás végzet néhány óra múlva.

—Nincs egy élő ember, úgy mint kóbor kutyák sem a düledező faluba csak a rengeteg ember és állat csontváza— szegezi le a férfi és az előtte lévő ház ajtónyíláson  belép. Az ajtó szárnya már régen levolt csupálva a félfáról. Ez nem volt uj számára. Vagy a robbanás tépte le vagy a kiéhezett túlélők.  Nem is tudott két lépéstől többet tenni a helységbe, mert a beszakadt elszenesedett tető szerkezet gerendáitól és a bent lévő bútorok roncsaitól. —ha a robbanás pillanatába a lakók  bent voltak a ház  akkor most itt benn fekszenek a törmelék alatt a csontvázaik— gondolja. Csontvázakra már nem volt kíváncsi a férfi. Látott már nagyon sokat bellőlök. Ezért el is dönti hogy a ház letarolt  udvarába választ egy helyet ahol bevárja majd a reggelt.

A teljesen leomlott mellék épületet választja. Ott a leg biztonságosabb tábort verni éjszakára. Ha mégis egy ember, vagy  ne talán többen erre tévedne akkor a ház romját fésülnék át,nem egy leomlott mellék épületet mely nem nagyobb két  autó garázsától. Árnyékba ül le. Mozdulatlan kell hogy legyen és ráadásul ülve is kell hogy alugyon. Több hónapot riadtan aludt, de később bele szokott a félig ébrenlét alvásba. Így alszanak a kóbor kutyák is. Talán tőlük tanulta vagy rá kényszerítette az életben maradás törvénye. Ezért a  puskát az ölébe fekteti, annak szíját pedig rácsavarja a jobb kezére és a mutató ujját is a ravaszra tapasztja. Ha ne talán mélyebben elalszik , akkor a puskát ne lehessen oly könnyen kikapni a kezéből. A Holdra tekint. Majd ha az a feje felett ragyog, akkor úgy éjfél körül járhat majd az idő.

                                                 3

—Így szokta meg. Vagyis a Hold égbolton járása szerint osztotta be magának az időt. Épp oly mindegy neki hogy pontosan hány óra is van. Nem  számít neki hogy pontosan hány óra van épp most, de még a túlélőknek sem , kikről azt  gondolja hogy, jól messze portyáznak, vagy épp egy embert zabálnak fel a tábortüzük körül.

—Mélyeket lélegzik. Így szokott elaludni. Ez neki mint egy altató tabletta lenne. Néhány pillanat múlva már alszik is. Álmába  rongyos öltözékbe  két férfi és egy nő támad rá. Azt kiáltozzák hogy —itt a vacsoránk— Mind a hármukat lelövi. Könnyű is volt neki, mert a támadóinak nem volt tűzi fegyverük.  A puskája dörrenésére , vagy más zajra ki is pattannak a szemei. Nem mozdul. Mozdulni nem szabad ha  hall gyanús hangokat! Ezt megtanulta. Úgy tesz mintha tovább aludna. Csak fülel. Fel tudta ismerni hogy a zaj ami felébresztette, azt állattól származik, például egy magányos kóbor kutyától, vagy egy óvatosságot figyelmen kívül hagyott embertől. Tovább fülel. A zaj nem ismétlődik. Ha  kóbor kutya lenne az megérezte volna a teste szagát és tovább lopakodna feléje. De nem közeledik feléje senki. Nem roppan meg egy száraz kóró sem és egy kiszáradt vékony fa ága sem mely  szerte fekszenek a leomlott falak között. —ember lehet— teszi fel a kérdést? Ha ember? Akkor őt nem láthatja. Ha csak nem vette észre ahogy gyalogolt az úttesten a falu felé. Sötét volt! Nem láthatta. De ha mégis meglátta valaki, akkor az még nappal történ mikor még jó messze volt a falutól. De hogyan láthatta oly messziről őt? —ja távcsöve van és úgy vehetett észre, De láthatta azt is  hogy van puskám! És mivel neki nincs tűzi fegyvere úgy döntött hogy majd éjszaka csap majd le rám hideg fegyverrel—gondolja férfi.

—Tovább ül a férfi. Nem mozdul. Ideje van bőven. Ha egy ember készül rá támadni akkor őt sürgeti az idő! Ugyan is minden pillanatban felébredhet a kiszemelt áldozat,  és az a valaki  vacsora nélkül maradhat. Lassan múlik az idő. A Hold jóval nyugatabbra kúszott az égbolton. Még néhány óra és keleten vörösödni kezd az égbolt alja. Vagyis hajnalodni fog. Akkor meg sokkal világosabb  is fog lenni és a támadójának jóval kevesebb lesz az esélye hogy a férfit rabul ejtse vagy a helyszínen megölje. Férfi tovább ül. Nem fárasztó neki  az ülés meg szokta már. Ugyan is  sokat ült már  mozdulatlanul, és  annak  is köszönheti még azt hogy él .  Tehát csak ül. Sötétben testét könnyen egy derékba tört fatörzsnek vélhetik azok kik az életére akarnak törni.

                                                   4

- Taranga mintha azt várná hogy az erdőben lézengő  vadkutyák  utol-jára   hangos  vonításukkal  üdvözöljék  a  Pakók  felet  kékes  fényben ragyogó  csonka holdat, és hogy az   erdei  bagjak is  huhugjonak még ma este, mert holnap már ők sem fogják látni a csonka holdat.

- Nagyot szusszant, és meghúzza az elsütő karocskát. A modul   végén kétméternyi  fényes  tűzcsóva  csap ki sisteregve, majd  a   cső  köhent egyet, így jelezve hogy a rakétát kilőtte, mely másodpercek  allat  a fa-törzs fölé repül és  ott, felrobban.  Nagy  dörrenés rázza meg az egész világot.   Meguri   tábort,   egy  pillanat   alatt vakító  fény nyeli el,  és  mire  az  eget  szaggató  dörrenés  hangját   a  Pakók csúcsai   vissza-vernék,  addigra  már  emelkedik  is  dübörögve  magasba,   a  hatvan   méter   átmérőjű  tűzgömb. A romboló  erő  már lángfelhőként  markol   bele a szomorúfűzfa  erdő  szélébe,  ahol  néhány   fát  ki is csupál  tö-

                                                                                                          155

vestől  amit   azonal  lángra  is lobbantott, és  úgy  hempergeti  őket  a  széné égett emberek hullájával együt  a   folyó felé tördelve maga előtt  a  fatörzseket.  De  már a folyó partjánál  méter magasságban hömpö-lyőg át  pontosan a földön  fekvő  Vahita  és  társai  feje  felett, és  mikor a folyó hullámait  végig símítja, akkor  hirtelen  kialszik,  majd  köhögtető  sü-rű   füstfelhőként,  rohan  vissza  az  egyre magasabra  emelkedő   vö-rössen izzó tűzgömb alá,  és hogy ott,  az  után  füstoszlopot  formálva  kígyózhasson az utána.

- A  lángba  borult   erdőre,  a  levegőben   felcsapott  por,  és  pörnye, mint sűrű   hóesés,  hullik  vissza rá,   ami   a  lángokat   néhány   perc múlva  ki is altatja.  A  perzselő  meleget, a sűrű  füsttel  együt,  lassan  kiűzi  a  letarolt  szomorúfűzfa  erdőből  a  hirtelen feltámadt déli  szél lökése. 

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat