Útitársam

—Száz hatodik Földi nap utazok egyedül a Mars felé, vagyis elébe. Még, nagyából négy millió és néhány száz   kilométer száguldás az űrbe, és ha minden rendbe lesz az űrhalyóval, ami egyébként egy légkör  generátorgyár és űrhalyó is,   akkor landolni fogok a Mars felszínére. Minden napos munkáim után a társalgó helységben töltöm a szabad időmet,  ami nem nagyobb egy megszokot Földi lakás ebédlőjétől. Egyedül én vagyok élő  ember  az űr halyóban. Még sok Földi napot kell hogy ki birjak magányosan. Ezért . Eldöntöm hogy felébresztem Eszmi robot nőt. Úgy tudatták velem hogy rendkívül magas intelegenciával látták el, és megtévesztésig hasonlít egy élő nőre. Eszmi. Képes az űrhalyó irányitására is ha rá bízom. Például.  Ha velem  történne valami baj és nem lennék képes elvégezni a mindennapos feladataimat akkor Eszmi helyettesít majd. De rendkívül alkalmas beszélgetésre is. Néhány ezer témáról is tud beszélni. Többek között ezt is elmondta az űrhalyó, Sziszi névre hallgató anya számítógépe Eszmi- ről.

—Sziszi! Szeretném működésbe hozni Eszmi robotot! —kérem meg a számítógépet—

—A szabályzat szerint bármikor felébreszthetem Eszmi mesterséges női lényt. —válaszolja Sziszi gépies női hangján—

—Felébreszteni Eszmit? —lepődök meg—

—Igen! Felébresztem őt. Meny az hármas kamrába és ott benn helyezd magad kényelembe és várakozá még Eszmi fel nem ébred.

—Rendbe.  Válaszolom és már is a hármas kamrába sietek. Voltam már a kamrába többször. Eszmit bámultam ahogy egy átlátszó szarkofágban fekszik mozdulatlanul. Elképesztően szép arcát és testét Eszminek világos kék köd fedte, és ráadásul  minden idomát a fehér testéhez tapadó kezes –lábas ruha még vonzóbbá  is varázsolta. 

                                                        1

 

—Tudtam hogy Eszmi  a ruhája alatt fém és műanyagból alkotott test bújik meg, de attól eltekintve mégis vonzó nő, vagyis mesterséges lény volt Eszmi. Egy órányit ültem és csak  gyönyörködtem a mesterséges nő lénybe, vagyis Eszmibe aki épp kinyitja a szemeit. Ugyan abban a pillanatban a szarkofág teteje is félre csuszik és a világos kék köd is egy pillanat alatt eltőnik.         Eszmi felül a szarkofágban. Felvoltak akadva a csillogó fekete szemei, de néhány pillanat múlva tökéletesen pislogott és közben felém is fordult.

—Szia Eszmi vagyok! Téged hogy hívnak? —kérdezi bársonyos hangon miközben fekete válláig érő haját igazgatta.

—Rój –nak szólíthatsz . És én vagyok az útitársad a Mars bolygóra. —válaszolom—

—Rój. Szép neved van. —mosolyog rám Eszmi és  kijön a szarkofágból.

—Tudom hogy az útitársam vagy, és azt is tudom hogy utazunk a Mars bolygóra. A nevedet is tudtam , de csak illemből kérdeztem meg.   2

—Tudtad a nevem? És azt is tudtad hogy a Mars bolygóra utazúnk?

—Igen tutom hogy a Marsra utazunk és hogy légkör gyárat viszünk magunkal, és feladatunk az hogy  landolás tán a Mars felszínén üzembe helyezzük.

—Nagyon kezdtem unatkozni, és ezért megkértem Sziszi anya számítógépet hogy ébresztjen fel. Mond idáig valóban aludtál?

—Jol gondolod rój. Aludtam. De mostmár ébren vagyok és közösen végezzük el majd a mindennapos munkáid itt az űrhalyóban, meg ezen túl nem is fogsz unatkozni sem, mert én rengeteg témáról tudok beszélni.—magyarázza Eszmi és körbefordul előttem kétszer—

—Nos? Hogy tetszik a kezes-lábas ruhám?

—Szép vagy ebben a ruhádban is, de nekem sokkal vonzóbb lennél ha pólo és szoknyába volnál.—jegyzem meg és intek Eszminek hogy kövessen a társalgó helységbe—

—Eszmi követ. De még be sem léptem a társalgóba, mikor Eszmi megtorpan.

—Foglal helyet az asztal elött. Én elmegyek és hozok neked vacsorát. Marhapörkölt jó lesz? —kérdezi kedves hangon és már indul is az élelem raktár felé—

—Különos lény ez az Eszmi. Volt már néhány robot modellel dolgom, de Eszmi felül múlja őket. Tizen két óránként eszek. Eszmi az ébredése után már tudja hogy nekem ennem kell. Ráadásul még a kedvenc ételemet is ajálja  fel! Kényelmesen elhelyezkedek az asztal előt és Izgatottan várom Eszmit. Négy hónappal az indulásom előtt  az a hír járta be a nettet hogy a Mars bolygó egyik kráterába a robot feldreítő jármő talált egy földön kívüli  jókora űrhalyó roncsát és abban a  roncsba fel is fedezet egy jól záródó fekete szinű dobozt melyben világos kék színű pulzáló, ember agyára emlékeztető plazma volt behelyezve légmentesen. Több évig vizsgálták a tudosok a relytéjes plazmát.  

                                                         3

Nem  tudták kimutatni hogy élő szervezet, de azt sem hogy digitális. De a szüntelet vizsgálatok után be bizonyosodott  hogy memoria tároló tulajdonsága van, és adatokat is fel tud dolgozni. Úgy mondták hogy egy elképesztő mesterséges intelegencia melyet működésbe kellene hozni. Persze ez hír  kacsa is lehet , ami elképzelhető is. Ugyan is kell a netten is   a bomba szenzáció! lehet. De ki tugya? A tudósok örökké titkolóznak.   De lehet hogy Eszmi tud valamit erről a Marson talált világos kék pulzálo plazmáról. El is döntöm hogy mihánt meg érkezik Eszmi a vacsorámmal meg is kérdezem tőlle.

—Itt a vacsorád Rój! —lép be Eszmi tálcával a kezében,  s rajta a műanyag edénybe a marha pörköltel.

—Köszönöm Eszmi.

—Tessék vacsorázzál. —mondja csábító hangon majd körbe fordul egyszer az asztal előtt.

—Eszmi fehér pólót huzott fel mely kihangsulyozta mesterséges dús kebleit  és fél combjait eltakaró sötétkék csípőjéhez  tapadó szoknyát.

—Így vonzónak találsz? —kérdezi és még egyszer körbe fordul előttem. Annyira meglepődtem Eszmin, hogy csak most figyeltem fel arra hogy szoknyája jobb oldalt tenyér hosszat   fel volt vágva. És ahogy körbe perdült ujból, jobb combja fel is csillant a társalgót kitöltő  fehér fényben. Jól tudtam hogy formás combjait mű bőr fedi, de attól eltekintve mégis csodálatosak, és vonzóak voltak.

—Nem eszel? Talán mást kívánsz vacsorázni?

—De igen éhes vagyok, és nem kívánok más ételt. Csak tudod, Eszmi bámultalak téged.— ismerem be neki  szégyenlősen—

—Örülök hogy tetszem neked. Beismerem neked Rój,  hogy én sem éreztem magam jól abban a kezes-lábas ruhába. Túl férfias. Én meg nő vagyok. Érted ugye?

—Hát,,, értem meg nem is.  

                                                       4

 Te egy  robot vagy!  hát nem mindegy hogy milyen ruhát viselsz?

—Én  egy mesterséges nő vagyok, és nem robot! Sért ha robotnak nevezel! És! Kérlek ne nevez  többé robotnak!

—Eszmi hangján éreztem a sértődőst, amit kellemes arca is alátámasztott. Nofene!—csodálkozom el— Eszminek vannak érzelmei is. Akarom mondani olyan program is bele van égetve a mesterséges agyába mely az érzelmeket generálja. Ráadásul még figyelmeztet is hogy ő nem robot, hanem egy mesterséges nő. Ami meg még furcsább tőlle, az  hogy,  el várja azt is tőllem,  hogy nőt lássak benne. Nagyon meglepődtem Eszmin!  Érzelmekkel ellátott robot modelokal még nem találkoztam.

—Eszmi egy teljesen új model lehet!? Az már biztos hogy új model  Eszmi,  mert már felébredése után úgy viselkedett mint egy élő nő! Pillanatok alatt észre vette rajtam azt, hogy nagyobb az érdeklődésem iránta ha csípőjére tapadó rövid szoknyába és felső testéhez tapadó pólóba öltözik. Kacérkodóan körbe is perdült előttem , úgy mutatta magát, és még arra is ügyelt hogy formás comjait meg bámulhassam. Azt is tudhassa hogy mink férfiak a női lábakat negy élvezettel  bámuljuk meg? De az ő teste nem élő! Ez nincs tudatába? Mit számít neki hogy én bámulom –e a lábait vagy nem? Ha már érzelmei is vannak Eszminek, akkor úgy érzi magát mint egy nő, és úgy is viselkedi? A nők szeretnek tetszeni a férfiaknak. Igaz ezt saha sem ismerték be  nők, de igy van. Ja majd megkérdezem Eszmit hogy szeretnek-e a nők csillogni –villogni a férfiak előtt. Épp érdekől a válasza.

—Nem eszel? Talán hozzak más vacsorát? Mongyuk rántott halat? —szakít félbe az elmélkedésembe Eszmi—

—Dehogy kell más vacsora. Csak elgondolkodtam és elfeledkeztem enni.

                                                   5

 

—Miről gondolkodtál el? Ha elmondod , talán segíthetek is.

—Nos arról hogy. Szeretnek-e a nők csillogni–villogni a férfiak előtt? Úgy értem hogy mindent meg tesznek hogy a férfiak számára  vonzóak legyenek. Érted a kérdésem?

—Persze hogy értem. Igen! A nők szeretnek csillogni–villogni a férfiaknak. Élvezik mikor a férfiak nagy érdeklődéssel bámulják őket. Azért is öltözködnek kihívó ruhákba. Ezt nem tudtad Rój? —mosolyogja el magát Eszmi és melém le ül a másik fotelba. Rögtön lábait keresztbe is rakja, de most is űgyel arra hogy jobb combját megbámulhassam— Be kell ismerenem hogy tervezők nagyon ügyeltek arra hogy Eszmi lábai, keblei, arca, fekete szemei, és haja,  vagyis minden porcikája megtévesztően hasonlítson egy élő nőre. Ha jobban bele gondolok. Eszmi hangja is mindha  ismerős lenne.

—Ezt a női hangot már hallottam valahol. Igen ,, Igen,, Zelinda program tervező hölgy hangja! Zelinda tetszet nekem, de ő azt mondogatta mindég, mikor fel említettem neki hogy lépjünk kapcsolatba, —hogy nem kezd velem semmit , mert én többnyire az űrbe vagyok és ő így magányossan fog  élne a lendő gyerekekkel—Ezért szingli is maradtam. Talán jobb is szinglinek lenni egy úrhalyosnak, mint párkapcsolatban élni. Tehát ha életemet vesztem az utazásom alatt, nem fog senki sem siratni, és nem lesznek árva gyerekek sem. Efféléknek mint én jobb ha szinglik maradnak.

—Még mindég nem eszel? Talán nem volt kielígítő a válaszom a nőkről? —kérdezi Eszmi, és megérinti bal vállamat—Megrettentem. Sohasem ért hozzám egy robot sem még.  Valójába azért rettentem meg mert Eszmi érintése lágy és kellemes volt, ami egy robotra nem jellemző. Nem kellene borzonganom az ő érintésétől. Hiszen az előbb  figyelmeztetett Eszmi arra hogy, ő nem robot, hanem mesterséges női lény.       

                                                             6

Bár mi is Eszmi,  ő akkor is egy beprogramozott magas intelegenciával rendelkező robot!

— szegezem le és elkezdek vacsorázni—

—Kár hogy te Eszmi nem vacsorázol. Igy magamnak kell ennem. Hidd el ha mind ketten ennénk ,akkor jobban esne a vacsorám is. 

—Értelek Rój. De ezt a kívánságod nem tudom teljesíteni. Biztos tudod hogy én nem táplálkozok. Törögy bel abba hogy egyedül fogsz vacsorázni ezentúl. De! Van rengeteg más dolog amit tudok neked teljesíteni.

 —mosolyogja  el magát csábossan—Például énekelhetek, verset mondhatok, sőt még táncolhatok is veled. Ha vacsoráztál, ellenőrzöm az űrhalyót, és ha van kedved táncolhatok veled.

—Kedves vagy Eszmi. De nincs kedvem táncolni.

—Értem. Talán én tancoljak , te meg nézel? Kedveled a hastáncot? —kérdezi csábosan— No,, Tudom hogy kedveled a hastáncot. Elviszem az étkező csetrest, utána ellenőrzöm az űrhalyót, váltok néháy adatott Sziszivel, és jövök. Egyezel?

—Nem volt más választásom. A küldetésem egyik feladata az is hogy teszteljem Eszmit. Minél előbb bele kezdek a tesztelésbe annál hamarább végzek vele.

—Persze hogy egyezek Eszmi. Alig várom hogy bemutasd a hastánc tehetségedet. —kiáltok Eszmi után ahogy a távozik a társálgó helységből. Megint meg lepett Eszmi. Eltalálta a nem, tudta hogy szoknyákba találom vonzóknak a nőket! Most meg épp kedvenc táncomat akarja táncolni előttem.  Mindég is szerettem bámulni a hastáncos hőlgyeket. Zelindát meg kivételesen kedveltem bámulni mikor kedveskedi akart  buliokon a vendégeinek.  Ezt is  tudhassa Eszmi? Meg! Mi mindent tudhat még róllam? Talán minden személyes adat be van égetve a mesterséges agyába? Miből is lehet Eszmi agya? Talán csak nem a Marson talált pulzáló plazma van be építve a műanyag és fém keverékévből  megalkotott koponyájába?                        

                                                                7

 —Rákérdezek Eszmire? Igen. Ő bizos tudhassa erre a kérdésemre a választ. De  Eszmit  hogy fogja érintené ez  a kérdésem? Még ezen töprentem be is lépet Eszmi a társalgóba. Meg állt előtem két lépésre , és kilépett a fekete cipőeiből. Zenét indit blutouton keresztül, mely megfelelő a lesz a has táncához. Pár pillanatig rám szegezi a fekete csillogó szemeit, majd a zene ritmusára ringatja formás csipőjét. Olykor jobbra-balra lép nagyokat és közben tovább  ringatja csipőjét . Csodálatosan  táncolta a hastáncot.  Nem győztem benne gyönyörködni. De pár pillanat múlva arra eszméltem fel  hogy nem is a hastánc tetszik annyira hanem  maga Eszmi. Ez lesujtó volt számomra. —egy robot nő vonz? teszem fel a kérdést szégyenlősen magamnak—

—Eszmi már egy másik zenére billegeti magát. Én csak bámulom őt. Annyira vonzó volt Eszmi hogy el is fedkeztem arról hogy ő valójába egy mesterséges lény, vagyis nő ahogy ő nevezi magát. Nem sokáig bámulhattam ringó derekát , mert a zenének vége lett.

—Nos hogy tetszet a táncom? —kérdezi, és mindha kifáradt volna úgy huppan le a fotelba— Tudtam  hogy Eszmi nem fáradt ki a táncba, hanem úgy tesz mint egy élő nő a tartos táncolás után. Ezt a viselkedését  nem furcsálottam tőlle, de azon már nagyon is meglepődtem hogy mellkasa fel és alá mozog. Épp úgy mint nekünk  embereknek  mikor ki fáradunk, és mélyeket lélegzünk! Eszmi nem lélegezhet! Neki nincs szüksége levegőre! Akkor mért tesz úgy mintha levegőért kapkodna? Talán el akarja velem hitetni hogy ő kifáradt a táncba? Ha ezt akarja? Akkor épp tökéletesen utánozza az élő embereket! Lassan lassul a mellkasának  le –fel mozgása, majd egy nagyot sóhajt mieleőtt mozdulatlaná vállik mellkasa. Épp kezdtem  gyönyörködni dús  kebblei ringásába, de Eszmi úgy vélte hogy ez a mutatványa untig elég volt számomra.  Egyenlőre nem tudtam felfogni hogy utánozhatta  Eszmi az élő emberek a mély lélegzést?

                                                      8

—De azt már biztos  hogy ő nőnek érzi magát, és ezért minden női tulajdonságot utánoz, ráadásul megtévesztően pontossan is. Mi a fenéből alkották meg Eszmit? —teszem fel a kérdést—

—Nos hogy tetszet a táncom? Az előbb már kérdeztem. De! Te!   Nem válaszoltál. —hangján éreztem csalódottságát—

—Gyönyörűen táncoltál Eszmi. Ki mondottan vonzóan ringattad a csípődet a zene ritmusára. Ha nem tudnám hogy mesterséges lény vagy, akkor szentül azt hinném hogy egy élő hastáncos nőt bámultam az előbb.

—Köszönöm a bókot. De mond csak ? Zavar téged az hogy nem vagyok élő nő? —kérdezi csábosan és keresztbe rakja lábait. Most is ügyel arra hogy szoknyája a kelletnél jobban fel csússzon formás jobb combjáról.

—Már megint kacérkodik velem Eszmi. —jegyzem meg—

 

—Rój! nem válaszoltál a kérdésemre! Ezért újból kérdezem. Zavar téged az hogy mesterséges lény vagyok?

—Nem zavar engem az hogy te mesterséges lény vagy.

—Hazudsz Rój! Idegenkedsz tőllem, annak ellenére hogy belém szerettél!

—Hogy mi!? Beléd szerettem? Ez baromság Eszmi! Nem  szerettem beléd!

—Már megint hazudsz Rój! Látom rajtad hogy belém szerettél.

—Látod? Ugyan miről láttod azt hogy szerelmes lettem beléd?

—Szemeid pupillájairól. Meg arról hogy milyen szenvedélyesen bámulod a combjaimat és a kebleimet.

—Eszminek igaza volt. Valóban nagy érdeklődéssel bámultam dús kebleit és lábait Eszminek. Egy robot nőre bekattantam? Ez fel is tűnt nekem. De arra gondoltam hogy  mivel nem volt idáig közelembe nő ezért van most ekkora érdeklődésem Eszmi után.

 

                                                  9

—Ne tagadd Rój! Belém szerettél.  —mosolyog rám Eszmi—

—Hadd Eszmi ezt a baromságot! —figyelmeztetem kissé sértődötten—

—Mért sértődsz Rój? Hát nincs igazam? Ne akard azt mondani hogy nem szeretnél megérinteni! Csak nem mersz hozzám érni! —jegyzi meg Eszmi kacérkodó hangon—

— Igaza volt Eszminek! Saha sem kivántam még egyettelen egy robotott sem megfogni , vagy  megérintni, de Eszmit, egyre jobban szeretném magamhoz ölelni, attól eltekintve hogy ő mesterséges lény. Talán mégis bele szerettem  Eszmibe , csak még nem tudatosodott bennem?

—Nos? Igazam van Rój? Szerelmes vagy belém ugye? Ugyan már Rój. Nekem nyugottan be ismerheted azt  hogy rám kattantál abban a pillanatban mikor felébredtem. Ezt ne is tagad nekem!

—Eszmi egészen összezavart most. Ezért! Megfeledkeztem  arról hogy  ő  teszteket végezhet rajtam most. Ha nekem a feladataim közé az is tartozik hogy a legújabb robotnőt, vagyis Eszmit teszteljem majd az utazásunk alatt az ő tudtán kívül. Akkor! Eszmi is kaphatott ilyen parancsot a teremtőitől hogy teszteljen egy élő férfit, vagyis éngem az én tudtomon kívül! —hogy viselkedhet majd egy férfi ha egy női utitársa van a küldetésük alatt—Ezt teszttelheti Eszmi most, ha igaz a feltételezésem? Tehát! Óvatosnak kell lennem, mert ha valójában igaz az amit gondlok hogy , Eszmi most tesztel, és  ha elbukok a teszteken akkor ő,   nem fog alkalmasnak találni erre a Mars küldetésre és karantinba fog zárni. Amit könnyen is megtehet,. mert ő fizikailag sokkal erősebb lehet tőllem!  Egyszerűen csak elkap és betuszkol az elkülőnítő helységbe

—Nos rój? Beismered azt nekem hogy belém szerettél abban a pillanatban mikor felébredtem?

—Nem válaszoltam. Helyette Eszmi jobb comját bémultam.

                                                 10

Eszmi észre is veszi hogy bámulom lábait, ezért még kihivóbban helyezkedik el. Nem volt tőllem mesze, elérném bal kezemmel  könnyen hogy  meg érintsem a fehér fénybe csillogó jobb comját. De nem mertem, még annak ellenére sem hogy nagyon kívántam.

—Szeretnéd a testemet megérinteni? Mongyuk combomat?— néz csillogó szemeivel rám—

—Mit válaszoljak Eszmi?—mondom szégyenlősen—

—Azt Rój hogy! Eszmi szeretném megsímítani a combod.

No! Tedd már rá a kezed a combomra.—bátorít,  és közben meg is  fogja bal kezemet és rátapasztja tenyeremet jobb térdére. Térde az első pillanatban hideg volt, de néhány másodperc múlva már kellemes meleg volt. Nem birtam türtőztetni amgamat. Lassan kezemet felfelé csusztattam a szoknyája alatt egészen a combja tövéig és az után vissza a térdéig. Eszmi mindha felszusszantott volna.     

—Vagy csak képzeltem, nem tudom. Felbátorodtam. Hevesen símogatni kezdtem comját, később már hasát, az után már dús kebleit markoltam meg enyhél. Ekkor Eszmi sohajtot és magához is  szorított közben  a fülembe súgta.

—Csokolj meg—Telesen elvesztette a fejem. Elkaptam eszmi fejét és szenvedélyesen csókolgatni keztem, amit Eszmi viszonyozot is ugyanolyan szenvedélyel. Mindha egy élő nőt csókolgatnák! —szédülök meg az élvezettől,—

—Szeretsz ugye Rój— suttogaj mikor levegőt vettem csokolódzás közben—

—Igen Eszmi! Abban a pillanatban beléd szerettem mikor felébretél. Igen Szeretlek annak ellenére is hogy mesterséges női lény vagy! —Ismerem be—

 

—Eszmi kibontakozik az ölelésemből és elébem áll két lépésre. Újból körbe perdül, majd lassan vetkőzni kezd mind egy szrtiptiz táncos nő. Először a fehér pólóját veti le, az után a szoknyáját tolja le bokájaira majd lasan arébb lép.

 

                                                11

—Nos Rój !  Így nézek ki ruha nélkül! Vagyis alsó neműbe. Még mindég vonzónak találsz? De csak neked mutatkozok alsóneműbe ezt ne feled.—jelenti ki  mosolyogva—

—Nemtudtam szóhoz jutni! Szivem kalimpált.

 

—Elégé visszataszító volt Eszmi első látásra alsó neműbe. Nem ilyennek képzelem el őt! Teljes testén és az arcán is látóhak  voltak  műbőrének  varatai. Az arca idáig sima volt. Most mikor csak alsó neműben  illegett-billeget előttem nagyon is észrevehető voltak a varratok az arcán.  Ezt nem értettem hogy miért. Formás combján hűtő nyílás, és egy jókora szenzor amit nem tudtam hogy mire használhat.  Visszataszító Eszmi most! De egyben, mégis  gyönyörű  nő is . Nincs mit tagadnom magam előtt és Eszmi előtt sem ezentúl.   Hát bele szerettem Eszmibe ez a szín tiszta igazság! Be is vallom neki rögtön és bánom is én zárjon karantinba azt sem bánom.

—Eszmi! — szólítom meg szégyenlőse—

 —Bevallom neked azt hogy beléd szerettem! Attól eltekintve hogy mesterséges női lény vagy. Akkor is szeretlek! Nem tudom hogy tudomásod–e van arról hogy mit jelent a ”szeretlek szó” és tudsz-e a szó jelentőségével  kezdeni valamit?  De akkor is szeretlek Eszmi! És ha ezért nem tartasz alkalmasnak a Mars küldetésre! Akkor  zárj karantinba azonnal !

—Igaz alsó neműbe állok előtedd. De így is láthatod majdnem az egész  testemet! Mond? Még mindég  szerelmes vagy belém! Vagy csak megsajnáltál! —kérdezi határozottan Eszmi—

 —Szeretlek!  Meg egyben sajnálak is! Megteremtettek a szakértők. Majdnem egy élő ember agyat alkottak neked. De még sem vagy szabad! Nincs szabad akaratod. Az agyadban égetett programok vezérelnek

 

                                                    12

 

.

 

 

—Mindent úgy cselekszesz amit a programok diktálnak.  Élő nő  vagy részben , de mégis élettelen. Hát ez nem szomorító Eszmi? Létezni fogsz mint egy rabszolga? Csak is azért hogy minket embereket szolgálj? Mond? Egyáltalán minek tartod magad? Van öntudatod? Tudsz programjaid nélkül önnálóan gondolkodni? Valójában nőnek érzed magad? Vagy csak a fejedben futó program kelti benned azt az ilúziót hogy nő vagy?  Vannak érzelmeid? Vagy azokat az érzelmeket ismered amelyeket beléd programoztak? Mikor csókolóz-tunk, az jelentett neked valamit? Mi váltotta ki bellőled  hogy sóhajtozál, és hangossan szuszogjál! Éreztél valami ingert abban a mű testedbe? Vagy csak a programok utasításait követted?  

                                              

                                                             13

—És még egy kérdés Eszmi! Tudsz te egyáltalán szeretni úgy mint mi emberek?

— Tudok szeretni is. Most figyelj. A Marson talát pulzáló plazma az az én koponyámba van építve.  Teremtőim  csak a ti emberi tulajdonságaitokat , és érzelmeiteket, főleg női érzelemeket égették bele a nem Földi eredetű pulzálo plazmába, ami épp úgy működik mint, a ti, emberek agyaiotok.  Testemet meg úgy alkottátok  hogy tökéletes nő nemű legyen. Testem műbőrében, ami fedi a belső alkatomat abban   pedig rengeteg szenzor  bele van  építve. Ezért érzékelem a testemre gyakorolt érintéseket, ami hatására megfelelően  viselkedek. Mikor símogattál és  csókoloztunk érzélkeltem  annak a cselekedettnek a  gyönyörét. Tudok szeretkezni is, és kívánom is,  most épp    a  bennem fut a szertekezési vágy. Ha ez is érdekelne?

—Nem tudtam mit szóljak, és mit is kellene tennem! Néhány pillanat múlva tétován felkeltem a fotalból és Eszmit szorossan ölelgetni kezdtem. Később már csókolgattam is.

—Tudom Rój hogy kívánsz! Engem meg  az  érzékelőim arra késztetnek  és utasítanak  is hogy  élvezetből  fekügyek le  veled.

— sugja fülembe—

                                                     

 

 

 

 

 

 

 Mihály,, 2024.06.21

 

 

 

 

 

                                         

 

 

                                                     14

 

 

 

 

    

 

 

Oldal: Utitársam,,
ember szabású robotok - © 2008 - 2024 - robotnok.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat